Weiße Rosen 1. (Német)
Du bissest die zarten Lippen wund, Das Blut ist danach geflossen; Du hast es gewollt, ich weiß es wohl, Weil einst mein Mund sie verschlossen.
Entfärben ließt du dein blondes Haar In Sonnenbrand und Regen; Du hast es gewollt, weil meine Hand Liebkosend darauf gelegen.
Du stehst am Herd in Flammen und Rauch, Dass die feinen Hände dir sprangen; Du hast es gewollt, ich weiß es wohl, Weil mein Auge daran gehangen. |
Fehér rózsák 1. (Magyar)
Gyöngéd ajkadba mart a fogad,
vér is serkent a nyomában;
tudom én: azért akartad így,
mert egyszer a szám lezárta.
Színét vesztette szőke hajad,
esőben, napsütésben.
Azért akartad így, tudom én,
mert símogatva becéztem.
Tűzhelynél állsz, körülfog a füst,
kezed szikkad, repedezget;
azért akartad így, tudom én,
mert kedves volt a szememnek.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | E. I. |
|