Egy kivándorlónak éneke
Utószor üdvözöllek én,
Hazám, te gyáva nyúl,
Ki despotáknak alfelén
Kemény talpakat nyalsz vadul.
Babusgatád te kisbabád;
Felvidítottad kisfiad;
Az ifjú forró lányt talált;
A férfi csak rabláncokat.
A jó vadász a fennsíkon
Földre veti magát s kinyúl
Ha vadak rohannak vakon;
S a vész fölötte elvonul.
Hazám, épp így kushadsz te lenn
Hallván fenséges lépteket:
Hadd lépkedjenek peckesen,
S visszafojtod lélegzeted.—
Hol Istenek fáklyája ég,
Hajóm, mint felhők, oda szállj!
Tenger, szűnjön a szakadék:
Szabadság útján akadály!
Minek partján, gátjain itt,
Újvilág, Szabadság hona,
Az önkény árja megtörik:
Üdvöz légy, új Hazám! Haza!
.......................................
Lenau ezt Amerikába vándoroltában írta. De nagyon hamar kiábrándult Amerikából, "Egybesült-Disznósült Államoknak" (verschweinte Staaten von Amerika) nevezte, mert ott folyton csak dollárügyekről susmorognak. Pedig ha már megvan a szabadság, akkor nem kell harcolni érte... Engem sem érdekelnek a dollárügyek, de azért nem olyan rossz dolog az az amerikai materializmus: milliókat az ment meg az éhhaláltól, az mentette meg a világot a német "szellemi felsőbbrendűségtől" is, ami, ne felejtsük el, a fennkölt Hegellel és Fichtével kezdődött, vagy talán még korábbi idealistákkal. A világ lenézi a dollárt, de csak szavakban: nagyon is szereti, a lelkét is eladja érte... Az Egyesült Államok valóban a szabadság hazája, potenciálisan, perspektivikusan Lenau korában is az volt, annak ellenére, hogy a demokrácia zászlaja alatt még javában virágzott — a rabszolgaság. Nem tudok róla, hogy az is annyira zavarta volna Lenaut, mint a dollár. És épp a "Demokrata" Párt kezén levő déli államok ragaszkodtak a rabszolgasághoz (mint ahogyan a Ku-Klux-Klan is a rabszolgaságellenes Republikánus párt ellen jött létre), azok a "demokraták", akik más, de nagyon is hatásos módszerekkel ma is elhallgattatják és lefasisztázzák és lefajüldözőzik azokat, akik nem az ő politically correct nézeteiket vallják, akik meg akarják buktatni a demokratikusan megválasztott elnököt, mert az nem az ő emberük...
Minderről Lenau nem tehet, de némi hebehurgyaságot és felszínességet nem lehet megtagadni tőle, mint ahogy a szellemnek sajnos sok más neves képviselőjétől sem — persze csak ami a politikai-társadalmi problémákat illeti. Költői érdemeit mindez nem csökkenti.