Szeferisz, Jorgosz: Mythistorima 10. El van zárva hazánk (Μυθιστόρημα Ι´ Magyar nyelven)

Ὁ τόπος μας εἶναι κλειστός, ὅλο βουνὰ
ποὺ ἔχουν σκεπὴ τὸ χαμηλὸ οὐρανὸ μέρα καὶ νύχτα.
Δὲν ἔχουμε ποτάμια δὲν ἔχουμε πηγάδια δὲν ἔχουμε πηγές,
μονάχα λίγες στέρνες, ἄδειες κι αὐτές, ποὺ ἠχοῦν καὶ ποὺ τὶς προσκυνοῦμε.
Ἦχος στεκάμενος κούφιος, ἴδιος με τὴ μοναξιά μας
ἴδιος με τὴν ἀγάπη μας, ἴδιος με τὰ σώματά μας.
Μᾶς φαίνεται παράξενο ποὺ κάποτε μπορέσαμε νὰ χτίσουμε
τὰ σπίτια τὰ καλύβια καὶ τὶς στάνες μας.
Κι οἱ γάμοι μας, τὰ δροσερὰ στεφάνια καὶ τὰ δάχτυλα
γίνουνται αἰνίγματα ἀνεξήγητα γιὰ τὴν ψυχή μας.
Πῶς γεννήθηκαν πῶς δυναμώσανε τὰ παιδιά μας;

Ὁ τόπος μας εἶναι κλειστός. Τὸν κλείνουν
οἱ δυὸ μαῦρες Συμπληγάδες. Στὰ λιμάνια
τὴν Κυριακὴ σὰν κατεβοῦμε ν᾿ ἀνασάνουμε
βλέπουμε νὰ φωτίζουνται στὸ ἡλιόγερμα
σπασμένα ξύλα ἀπὸ ταξίδια ποὺ δὲν τέλειωσαν
σώματα ποὺ δὲν ξέρουν πιὰ πῶς ν᾿ ἀγαπήσουν.

El van zárva hazánk, mindenütt hegyek:
rájuk nehezedik az alacsony ég fedője.
Nincsenek folyóink nincsenek kútjaink nincsenek forrásaink
csak néhány víztároló medencénk van, azok is üresek,
visszhang riad bennük s hozzájuk imádkozunk.
Halott hang, kongó mint a magányunk
mint a szerelmünk vagy mint a testünk.
Olyan különös hogy valaha meg tudtuk építeni
házainkat kunyhóinkat és karámjainkat.
És lakodalmaink, a friss koszorúk és gyűrűk
megfejthetetlen rejtvényekként nyomják a lelkünk.
Hogy születtek gyermekeink? hogy növekedtek?

El van zárva hazánk. Bezárja a két
fekete Szümpligász. Ha vasárnaponként
kimegyünk a kikötőkbe friss levegőt szippantani
látjuk hogy csillognak a búcsúzó nap sugaraiban
a hajóroncsok egy megfeneklett utazás szilánkjai
testek amik már nem tudják szeretni hogyan kell.