Prados, Emilio: Dal (Eltévedek magányomban) (Canción (Me pierdo en mi soledad) Magyar nyelven)

Me pierdo en mi soledad
y en ella misma me encuentro,
que estoy tan preso en mi mismo
como en la fruta esta el hueso.
 
Si miro dentro de mi,
lo que busco veo tan lejos,
que por temor a nos hallarlo,
mas en mi mismo me encierro.
 
Y si fuera de mi salgo,
mas de prisa a mi me vuelvo,
que ya ni me entiende el mundo,
ni en el mundo nada entiendo.
 
Así, por dentro y por fuera,
se equilibra mi destierro,
dentro de mi, por temor,
fuera, por falta de miedo.
 
Entre mis dos soledades,
igual que un fantasma hueco,
vivo el limite de sangre,
sombra y fiel de mis deseos.
 
Bien si yo que en la balanza
que pesa mi sentimiento,
el platillo del temor
es al que mas yo me aprieto.
 
Pero lo que busco en el
de tal manera lo anhelo,
que solo quiero alcanzarlo
cuando este libre mi cuerpo.
 
Hoy mi soledad me basta,
que en ella se lo que espero,
lo que por ella he perdido
y lo que con ella tengo.
 
 

Tres canciones III

Eltévedek magányomban
s benne lelek önmagamra,
úgy vagyok magamba zárva,
mint a gyümölcsbe a magja.
 
Ha magamba nézek, amit
keresek, oly messze van ma,
hogy félek, nem lelem, s jobban
bezárkózom csak magamba.
 
Ha meg magamból kilépnék,
vissza is térek rohanva,
mert a világ nem ért engem,
sem én őt, bármit is adna.
 
Így hát bent-kint egyensúlyban,
számüzöttként, talpig vasba.
Bent, belül, mert retteg és fél,
s kint, mert semmi nem riasztja.
 
Üres kísértetként élek,
két magányom közt haladva.
Vérem határait vágyak
árnya és epéje lakja.
 
Jól tudom, hogy a mérlegen,
hol érzelmet mérnek latra,
a félelem serpenyője
alján élek megtapadva.
 
De amit az érzelemben
keresek, úgy vágyom csak, ha
akkor érem el, mikor majd
nem leszek a testem rabja.
 
Ma elég nekem magányom
mindent adó birodalma,
tudom, mit remélek benne,
s mit vesztettem el miatta.