Hajnal Éva: The Ukrainian horse died, I take care of the bird (Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok Angol nyelven)
Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok (Magyar)Kassáknak*
Azon a napon megölt minden elsőszülöttet üldözni kezdte fontos szavaimat átgyalogolt minden éledező erdőn minden tisztáson minden ligeten szeretőivel kuncogott a falak repedéseiben felhők árnyékában ömlő hideg esőben ráncigáló szélben táncolt kérkedett kövér orgazmusaival mintha a világmindenség ő lenne mintha csak ő létezne furcsa idegen mantrákat mormolt még csak 21 éves volt amikor majdnem elütötte egy autó miután csokit lopott az önkiszolgálóban ahol darabokra tördelte a járdákat a szegénység akkor költözött be a szavaimba gyógycukorkát olvasztott minden sebemre hogy megédesítse a rothadást hogy elaltassa a valóság kisbabáit édes kínokról énekelt altatót mazochista szólamokat dúdolt repedezett kirakatüvegek mögött boldogság biztonság mondta miközben elindította a tankokat felégette városaimat feketébe öltöztette legszebb hegyeimet csak EGY ösvényt hagyott egyetlen ösvényt ahol épp elfér az igazság lábnyoma ahol nincs semmi másnak hely csak a makulátlanságnak ahol nincs egyéb mint szikrázó csend csak egy keskeny rést hagyott ahol a tisztaság ruhátlan énekel és igazi Istentisztelet fényesíti az időt de az ösvényt telehajigálta tüskéivel a résre vasrácsot tákolt arra lakatot közben shakespeare-i szonetteket zengett a megtett útról fodrokat varrt a fák csontvázaira kicsipkézte a rettegés alagútját levágott fejű madarakat szórt a tankokra és önfeledten énekelt őrjöngve dalolta legkedvesebb gyermekdalait t e n t e b a b a t e n t e és táncolt eszelősen táncolt egészen elszaggatva aranycipellőimet szemétre hányva az összes mesét közben nem vette észre hogy én HAJNAL ÉVA vagyok és kabátzsebemben őrizgetem az egyetlen apró madarat.
* Kassák [Lajos] [többek között] képverseket is írt, dadaista és konstruktivista alkotásokat, és politikai mesterművét, hosszú versét „A ló meghal a madarak kirepülnek” címen publikálta. Ez a mű tulajdonképpen utazásának önéletrajzi ihletésű megfogalmazása, … ez az utazás földrajzi értelemben Budapestről Párizsba visz, majd vissza Budapestre, és utazás a szó spirituális értelmében is, egy lélektani folyamat, út története a homályos kezdetektől (egy alkoholista apa képe a gyermeke sorsáról) egészen addig a szilárd szerepvállalásáig, ahol már neve és küldetése/elhivatottsága van. A műben Kassák következetesen kisbetűvel ír minden [tulajdon]nevet… Viszont az utolsó előtti sorban a saját neve csupa nagybetűvel jelenik meg, ami mitológiai perspektívákat jelez: „én KASSÁK LAJOS vagyok / s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.”
|
The Ukrainian horse died, I take care of the bird (Angol)to Kassák*
That day he killed all the first-born ones started persecuting words important to me walked through all the reviving forests all the glades all the groves with his sweeties he giggled in the cracks of walls in pouring cold rain of shadowing clouds in rough and wild wind he danced boasted about his massive orgasms as if he himself was the whole universe as if he alone existed he murmured strange unusual mantras he was just 21 when a car almost hit him after he’d stolen some choc in a self-service shop poverty had broken the pavements in pieces there that’s when he moved into my words he melted herbal candy on all my wounds to sweeten mouldering to lull the little babies of real life he sang lullabies about sweet pains hummed masochist tunes behind cracked shopwindows happiness safety he said while launching the army tanks he burned down my towns he dressed my most beuatiful mountains in black he left free only ONE path an only path where there’s just enough room for the footprint of justice where there’s room for nothing except flawlessness where there’s nothing but sparkling silence he only left a thin gap where purity sings naked and true worship of God shines on time but he threw his thorns all over the path he fabricated iron bars onto the gap padlocked them while reciting Shakespearean sonnets about the distance covered so far sewed frills on the skeleton of trees laced up the tunnel of fears scattered beheaded birds on the tanks and kept singing big with pleasure chanting frantically his dearest nursery rhymes h u s h a b y l i t t l e b a b e h u s h a b y and he danced and danced madly tearing my golden shoes tattered throwing all the tales on rubbish heaps meanwhile he didn’t realize that i am ÉVA HAJNAL and i keep with much care the only little bird in the pocket of my coat.
* Translator’s note:
Kassák wrote [among others] picture poems, Dadaist and Constructivist poems, and published his poetic chef-d'oeuvre, the long poem "A ló meghal a madarak kirepülnek" (The Horse Dies the Birds Fly Away). [It] is in fact an autobiographical narration of his journey…. a narrative of a journey in both the geographical sense, from Budapest to Paris and back to Budapest, and the spiritual sense; it is the story of a psychological development from obscure beginnings (his fate as devised by an alcoholic father) to a firm undertaking of name and calling. Throughout the work Kassák uses small print for all the [proper] names,... Yet in the penultimate line of the poem his own name appears in capitals, rendering mythological perspectives to it: "I am LAJOS KASSÁK / and our heads twist up for the flight of the nickel samovar".
|