Carducci, Giosuè: Szent Abbondius (Sant' Abbondio Magyar nyelven)
|
Sant' Abbondio (Olasz)Nitido il cielo come in adamante D'un lume del di là trasfuso fosse, Scintillan le nevate alpi in sembiante D'anime umane da l'amor percosse.
Sale da i casolari il fumo ondante Bianco e turchino fra le piante mosse Da lieve aura: il Madesimo cascante Passa tra gli smeraldi. In vesti rosse
Traggono le alpigiane, Abbondio santo, A la tua festa: ed è mite e giocondo Di lor, del fiume e de gli abeti il canto.
Laggiù che ride de la valle in fondo? Pace, mio cuor; pace, mio cuore. Oh tanto Breve la vita ed è sì bello il mondo!
|
Szent Abbondius (Magyar)A szürke ormok fénytől glóriások, szelíden égnek a bús Alpesek. A jéghegyek, a boldog óriások arcáról izzó rózsafény pezseg.
Pár nyurga fa mögött pipál a kémény, kígyózva száll a kék és lenge füst. Vízgyöngy ragyog a nap gyémántos fényén s a rét smaragdján a patak ezüst.
Vörös szoknyába jönnek most a kedves lányok dalolni szent Abbondiusnak, fönn mormol a folyó és zúg a fenyves.
Lenn meg kacag a völgy... S én egyre félek, pilláim a válás könnyében úsznak, mert szép a föld és oly rövid az élet.
|