Bloem, J. C.: A felszabadulás után (Na de bevrijdig Magyar nyelven)
|
Na de bevrijdig (Holland)I Schoon en stralend is, gelijk toen, het voorjaar, Koud des morgens, maar als de dagen verder Opengaan, is de eeuwige lucht een wonder Voor de geredden.
In 't doorzichtig waas over al de brake Landen ploegen weder de trage paarden Als altijd, wijl nog de nabije verten Dreunen van oorlog.
Dit beleefd te hebben, dit heellijfs uit te Mogen spreken, ieder ontwaken weer te Weten: heen is, en nu voorgoed, de welhaast Duldlooze knechtschap —
Waard is het, vijf jaren gesmacht te hebben, Nu opstandig, dan weer gelaten, en niet Eén van de ongeborenen zal de vrijheid Ooit zoo beseffen.
II Regelmaat der keerende getijden! Wat is 't hart, dat het ooit heeft gevreesd, Schoon het wist, dat lente 't kwam bevrijden, Stralend als zij altijd is geweest.
Alomtegenwoordig, onverstoorbaar Is het leven, dat den dood ontbloeit, En de kleinste klacht schijnt nauwlijks oorbaar, Waar de rogge om de ruïnes groeit.
|
A felszabadulás után (Magyar)I Szép és fényes, mint akkor a tavasz. Csípős a reggel, ám ha a napok végül kinyílnak, az örök levegő is csoda a megmentettnek.
A tarlók felett áttetsző visszfényben szántják a földet a cammogó lovak mint mindig, noha csak pár lépésnyire ágyúk dörögnek.
Hogy mindezt megértük ép bőrrel és én kimondhatom, sőt minden ébredésre tudom: elmúlt és már végleg, az alig tűrhető rabság.
Értelme volt öt évig nyögni fellázadva, néha betörve; senki a születendők közül nem fogja a szabadságot már így átélni.
II De szabály a visszatérő ár-apály! Mi a szív, ha mégis félve félt, Bár tudta: minden szív tavaszra vár, Főleg ha fény veri mint acélt.
Sérthetetlen és mindenütt jelen Az élet, min nem fog halál s a rossz; És panaszt komolyan ki vegyen. Ha romok között is nő a rozs.
|