Durych, Jaroslav (1886–1962) Művek Bibliográfia   hu cz

Életrajz

(1886 – 1962)
Katolikus költő, író.
Először papnak készült, de végül orvosi egyetemet végzett és katonaorvos lett. Több katolikus folyóiratot szerkesztett és számos újságban publikálta írásait. Szembehelyezkedett az első Csehszlovák Köztársaság politikájával és a fasizmussal szimpatizált. A háború után teljes elszigeteltségben élt, nem jelentek meg művei.
Költőként debütált 1916-ban, de később prózaíróként lett igazán elismert szerző. Műveit a misztikus átszellemültség és az erősen metaforikus nyelv jellemzi.
20-as években írt prózájában („Három dukát” – Tři dukáty, 1919, „Három garas” – Tři troníčky, 1923, „Százszorszép” – Sedmikráska, 1925) főleg a szegénység, a lemondás, a szenvedés dominál, mely azonban nem elnyomorítja az embert, hanem felmagasztosítja, elvezet a lelki megtisztuláshoz, a megváltáshoz. Hasonlóan a szerelemben is a szépség és a tisztaság kiteljesedését látja, és a nő alakja, a Mária-kultusz bűvöletében, az Isteni kegyelem hordozójává válik.
A jelenkor problémái mellett a történelmi múlt, a rekatolizáció nagy korszakai foglalkoztatják. Fő művei, a két Valdštejn-trilógia („Bolyongás” – Bloudĕní, 1929, „Rekviem”, 1930) a 30 éves háború eseményeit elevenítik fel. Szintén a barokk korból merítik témájukat a „Farsang” (Masopust, 1938) és a „Haszontalan szolgák” (Služební neužiteční, 1940,1969) című regényei.
Az ötvenes években született, de csak 1969-ben jelent meg „Isten szivárványa” (Boží duha) című kisregénye, mely a második világháború után játszódik. Témája itt is az isteni kegyelem utáni vágy, mely egy megtisztulást kereső, idősödő férfi és egy sokat szenvedett fiatal lány fájdalmas egymásra találásában bontakozik ki.