Claudius, Mathias: Fritz és Franz egymás közt (Fritze an Franz Magyar nyelven)

Ich habe Lenchen heut geküßt,

Mama hat’s nicht gesehn;

Denn, lieber Franz, wenn die da ist,

Darf so was nicht geschehn.

Sie sagt, ich bleib vom Küssen tot.

Ich glaub’ es aber nicht;

Wie wär denn Lenchens Mund so rot?

So freundlich ihr Gesicht?

Drum lief ich schnell zu Lenchen hin

Und küßte ihren Mund;

Das schmeckte gut, Franz! – und ich bin

Bis dato noch gesund

Und werd’ es sicher wieder tun,

Sobald es möglich ist.

Und sterb ich dann davon – je nun!

So hab ich doch geküßt.

Lenchen meg lett puszizva ma,

Mama nem látta meg.

Tudod, Franz, ha itt a mama,

Ilyesmit nem lehet.

Aszongya, öl a csók, az ajk.

De én ezt nem hiszem:

Piros az élet színe rajt’,

S mosolyog kedvesen.

Nos, én Lenchenhez szaladok,

És csókolom nagyon.

Te, Franz, de finom az a csók!

És nincs semmi bajom!

Hát jön még az a csók ide!

S ha meghalok bele,

Hadd haljak, Isten neki — de

Csókdosódtam vele!