George, Stefan: Az Antikrisztus (Der Widerchrist Magyar nyelven)

Dort kommt er vom berge... dort steht er im hain!
Wir sahen es selber… er wandelt in wein
Das wasser und spricht mit den toten.

O könntet ihr hören mein lachen bei nacht:
Nun schlug meine stunde… nun füllt sich das garn..
Nun strömen die fische zu hamen.

Die weisen die toren - toll wälzt sich das volk..
Entwurzelt die bäume… zerklittert das korn..
Macht bahn für den zug des Erstandnen.

Kein werk ist des himmels das ich euch nicht tu.
Ein haarbreit nur fehlt und ihr merkt nicht den trug
Mit euren geschlagenen sinnen.

Ich schaff euch für alles was selten und schwer
Das Leichte... ein ding das wie gold ist aus lehm..
Wie duft ist und saft ist und würze -

Und was sich der grosse profet nicht getraut:
Die kunst ohne roden und säen und baun
Zu saugen gespeicherte kräfte.

Der Fürst des Geziefers verbreitet sein reich..
Kein schatz der ihm mangelt...kein glück das ihm weicht…
Zu grund mit dem rest der empörer!

Ihr jauchzet... entzückt von dem teuflischen schein..
Verprasset was blieb von dem früheren seim
Und fühlt erst die not vor dem ende.

Dann hängt ihr die zunge am trocknenden trog…
Irrt ratlos wie vieh durch den brennenden hof…
Und schrecklich erschallt die posaune.

Ott jön a hegyről · a ligetben áll!
Megtapasztaltuk magunk · hogy borrá vált
A víz, és halottakkal beszél.<

Bár hallanátok éjjeli kacajom:
Most ütött órám · varsába zavarom ·
Özönlik a hal a hálóba.

Bölcsek és barmok – a nép hogy vergődik ·
Gyökértelen fák · gabona vetődik ·
Utat nyit a feltámadottnak.

Nincs oly égi csoda, mit el ne hoznék.
Hajszál híja, így nem is kóklerség
Átejtett érzékeiteknek.

Beszerzem ahelyett, mi ritka s fáraszt
A Könnyűt · aranyfényű agyagtapaszt·
Illat, nedű, jó íz járja át -

S mi a nagy prófétának sem ment végül:
Szántás, vetés és földművelés nélkül
Felélni felhalmozott vagyont.

Férgek fejedelme egyre messzebb ér ·
Nincs kincs, mi hiányzik · szerencse kisér..
Hulljon a zúgolódó szemét!

Ujjongtok · ördögi látszat pörget fel ·
Herdáljátok az egykori nektárt el,
És bajt csak a végén éreztek.

Nyelvetek majd tapad kiszáradt falon ·
Bolyongtok, mint marhák égő udvaron..
És szörnyen bömböl a harsona.

1907

*Állítólag Claus Schenk Graf von Stauffenberg a Hitler elleni merénylet előestéjén ezt a verset olvasgatta, és idézett belőle társainak.* (T.F.)