Hölderlin, Friedrich: Sonnenuntergang

Wo bist du? Trunken dämmert die Seele mir

Von aller Wonne; denn eben ist's,

Daß ich gelauscht, wie, goldner Töne

Voll, der entzückende Sonnenjüngling

Sein Abendlied auf himmlischer Leier spielt;

Es tönten rings die Wälder und Hügel nach.

Doch fern ist er zu frommen Völkern,

Die ihn noch ehren hinweggegangen.

Hol jársz? a lelkem mámorosan mereng

édes gyönyörrel telve; csak épp imént

hallgattam én, arany zenéjét

ontva, az elbűvölő Napifjú

hogy játsza égi lanton az esti dalt,

hogy halmok, erdők mind vele zengenek.

De jámborabb népek közé ment,

Messzire, hol ma is értik, áldják.