Hebbel, Friedrich: Éji dal (Nachtlied Magyar nyelven)

Quellende, schwellende Nacht,
Voll von Lichtern und Sternen:
In den ewigen Fernen,
Sage, was ist da erwacht!

Herz in der Brust wird beengt,
Steigendes, neigendes Leben,
Riesenhaft fühle ich′s weben,
Welches das meine verdrängt.

Schlaf, da nahst du dich leis,
Wie dem Kinde die Amme,
Und um die dürftige Flamme
Ziehst du den schützenden Kreis.

Pezsgő, áramló éjjel,
  Tele csillaggal, fénnyel:
  Abszolút messzeségben,
Valami épp most kél fel!

Szorít a mellben a szív,
  Duzzadó élet, növekvő,
  Óriás hálója besző,
Belőlem mindent elszív.

Álom, halkan közelegsz,
  Mint dajka gyerek fölé,
  És múlékony lángom köré
Védelmező kört emelsz.

(1836)