Herwegh, Georg: Szabadság, szabadság (O Freiheit, Freiheit! Magyar nyelven)

O Freiheit, Freiheit! Nicht wo Hymnen schallen,

In reichgeschmückten fürstlichen Arkaden -

Freiheit! Du wohnst an einsamen Gestaden,

Und liebst die Stille, wie die Nachtigallen.

Du fliehest das Geräusch der Marmorhallen,

Wo trunkne Schlemmer sich im Weine baden,

Du läßt in Hütten dich zu Gaste laden,

Wo Tränen in die leeren Becher fallen.

Ein Engel nahst du bei verschloßnen Türen,

Stellst lächelnd dich an deiner Treuen Bette,

Und horchst der himmlischen Musik der Kette.

Nicht stolze Tempel wollen dir gebühren,

Drin wir als Opfer unsern Stolz dir bieten -

Wärst du die Freiheit, wenn wir vor dir knieten?

Szabadság, Szabadság, kit sose vágyván

palotákra, nem vonzott büszke csarnok,

ó, Szabadság! Te künn laksz, néma partok

fokán, s mint csalogány, hűs kertek árnyán.

Hol korhelyek borban fürödve, márvány

oszlopsorok között csapnak ricsajt, ott

nem élsz, a könnyet sokkal többre tartod,

mely bús kelyhekbe hull kunyhók homályán.

Bezárt ajtókhoz lépsz, akár egy angyal,

mosollyal állsz híveid ágyfejéhez,

lánc-csörgést füled muzsikának érez.

Nem térdelünk elédbe áldozattal,

s nem építjük templomod hódolatból,

mert a Szabadság te lennél-e akkor?