Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hesse, Hermann: Ahnungen

Hesse, Hermann portréja

Ahnungen (Német)

Manchmal tut mir leid, dass ich dies Leben

Eines Steppenwolfes allzu spät begonnen.

Hätt ich jünger schon mich ihm ergeben,

Wär es eine Quelle vieler Wonnen.

Manchmal ahn ich hinter all dem Wust,

Hinter Hüllen, die noch fallen müssen,

Einer grenzenlosen Freiheit Lust.

Einer kühlen Zukunft fernes Grüßen:

Sehe lachend mich die Wand durchstoßen,

Die mich noch vom Sternenraume trennt,

Und hinübertreten zu den großen

Sündern, deren Tat kein Wort mehr nennt,

Sehe mich vom Volk ans Kreuz geschlagen,

Dorngekrönt aus frommer Masse ragen,

Sehe Sonn und Sterne näher kommen,

Fühle mich ins Weltall hingenommen.

 

Aber diese kühlen Sternenräume,

Diese Schauer der Unendlichkeit

Sind ja leider nur geliebte Träume!

Niemals hab ich wahrhaft mich befreit,

Niemals hab ich dieser bangen Gassen

Bürgervolk im vollen Ernst verlassen,

Habe nur genascht vom Göttertrank!

Darum lieg ich oft so tief im Staube,

Knie ratlos und von Leid zerrissen,

Sitze auf der Armesünderbank,

Höre angsterfüllt auf mein Gewissen,

Dessen Stimme ich doch nicht mehr glaube.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.razyboard.com

Sejtelmek (Magyar)

Néha fáj, hogy oly megkésve kezdtem

ezt a rétifarkas-sorsot életemben.

Ha ifjabban adom a fejem rá,

örömmé vált volna, gazdagabbá.

Mert, mögötte mind e limlomoknak,

leplek mögött, melyek még omolnak,

határtalan szabadságot érzek,

hűs jövőd, friss üdvöd, messzi Élet;

látom, omlik a nagy fal köröttem,

mely a csillagtértől különít,

s hogy éledek a nagy bűnösökben,

kiknek ki se mondják tetteit,

látom, a nép hogy feszít a fára,

jámbor hogy néz töviskoronámra,

látom, csillag s nap mind közelebb ég

s befogad a világvégtelenség.

 

De ezek a hűs csillagvilágok,

e borzongó csillag-végtelen,

sajnos, mindezek csak drága álmok!

Tényleg sose hagytam el a létnek

bús utcáin a polgári népet:

az Ég nektárát csak meglopom!

Ezért sírok, porban, térdemen,

tanácstalan és kétségbeesve

ezért ülök vezeklőpadon:

hallgatok a lelkiismeretre,

de az ígéjét már nem hiszem.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://krk.szabolorinc.hu

Kapcsolódó videók


minimap