Hesse, Hermann: A kedvesnek (Der Geliebten Magyar nyelven)

Wieder fällt ein Blatt von meinem Baum,
Wieder welkt von meinen Blumen eine,
Wunderlich in ungewissem Scheine
Grüßt mich meines Lebens wirrer Traum.

Dunkel blickt die Leere rings mich an,
Aber in der Wölbung Mitte lacht
Ein Gestirn voll Trost durch alle Nacht,
Nah und näher zieht es seine Bahn.

Guter Stern, der meine Nacht versüßt,
Den mein Schicksal nah und näher zieht,
Fühlst du, wie mein Herz mit stummem Lied
Dir entgegenharrt und dich begrüßt?

Sieh, noch ist voll Einsamkeit mein Blick,
Langsam nur darf ich zu dir erwachen,
Darf ich wieder weinen, wieder lachen
Und vertrauen dir und dem Geschick.

Újabb levél hull le a fámról,
Újra elhervad egyik virágom,
Csodásnak és sejtelmesnek látom,
Életem köszönt, zagyva álom.

Sötéten kóstolgat üresség,
De ív közepén derűs őrszem,
Csillag hasít éjt, szinte érzem,
Közelít felém az üdeség.

Csillag, tőled édes az éjem,
Mert sorsom vonz, érted sóvárog,
Érzed? Szívem néma dalt tátog,
Kitart, hogy csak téged dicsérjen.

Nézd, magányos orcám nem moccan,
Lassan ébredek, és csakis neked,
Újra sírhatok és nevethetek,
S megbízhatom benned s a sorsban.