Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lenz, Jakob Michael Reinhold: Schicksalsstrophe

Lenz, Jakob Michael Reinhold portréja

Schicksalsstrophe (Német)

Schrieb ich vielleicht mir nicht zum Ruhme,

So denkt, sein Schicksal traf ihn hart:

Er blühte noch, als seine Blume

Von einem Blitz getroffen ward.

Sie senkte tief die blassen Wangen,

Und Himmelstropfen haben sich

Seither den Blättern angehangen:

Das denkt, und dann bedauert mich.

Ich kann aufs höchste doch nur lächeln,

Mit trüben Augen nur mich freun.

Mein Atem klagt, mein letztes Röcheln

Wird nur noch eine Klage sein.

Wem unter Jünglingen und Schönen

Ich ohne meine Schuld mißfiel,

Der denk: er spielt die letzten Szenen

Von einem frühen Trauerspiel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichtepool.de/autor/autor_l/lenz.htm

Végzetstrófa (Magyar)

Írtam, de nem babérra vágyva,

fogjátok fel, sors verte meg:

virágzott még, mikor virága

villámcsapástól elveszett.

Fakó orcával mélyre süllyedt,

s azóta égi harmatok

levelein csöppekbe gyűltek:

értsétek és sajnáljatok.

Mosolygok csak, nem futja többre,

szemem örvendve is borong.

Lélegzetem panasz, s hörögve

holtomban is panaszkodok.

Aki ifjak s szépek körében

tőlem várt még valami mást,

értse meg: most fejez be éppen

egy korai tragédiát.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap