Lessing, Gotthold Ephraim: Európa apró popójára azaz apropójára (Auf die Europa Magyar nyelven)

    
Als Zeus Europen lieb gewann,
Nahm er, die Schöne zu besiegen,
Verschiedene Gestalten an,
Verschieden ihr verschiedlich anzuliegen.
Als Gott zuerst erschien er ihr;
Dann als ein Mann, und endlich als ein Tier.
Umsonst legt er, als Gott, den Himmel ihr zu Füßen:
Stolz fliehet sie vor seinen Küssen.
Umsonst fleht er, als Mann, in schmeichelhaftem Ton:
Verachtung war der Liebe Lohn.
Zuletzt – mein schön Geschlecht,gesagt zu deinen Ehren! –
Ließ sie – von wem? – vom Bullen sich betören.

Zeusz beleszeretett
Európába, s hogy meg ne vesse,
Mindenféle alaku lett:
Hogy’ lehetne testhezálló a teste?
Előbb mint isten ment felé;
Majd férfiként; majd teste állaté.
Az eget rakná Istenként elé — hiába:
Se bók, se csók: menekül lóhalálba’.
Mint férfi, hiába csalogatja mohón:
Csak megvetés a jutalom.
Végül — szépnem! legyen dicséretedre mondva! —
Ölébe — na, micsoda? — bika vonta.
   
   
   
   (Más befejezés:

Végül — szépnem! becsületed lett csalva tőrbe! —
Egy bika volt az, mely a nőt betörte.

Ez fordításnak nem túl jó, csak a szójáték kedvéért írtam ide: a német „betören” szó egyáltalán nem azt jelenti, hogy „betörni”, hanem: „elbolondítani, elcsavarni a fejét”, de hasonlóan hangzik. Az is valami...)