Morgenstern, Christian: „Álmok”. Ahasvérus, a tehénpásztor (»Träume«. Hirt Ahasver Magyar nyelven)

     
Ich träumte jüngst, mir träumte, daß ich träumte,
daß ich geträumt, geträumt zu haben hätt',
wie Ahasver mit zweimal sieben Kühen,
den sieben magern und den sieben fetten,
im Mondschein übers Moor gewandert wär',
worüber selbst ein später Weg mich wies.
"Ei guten Abend, Meister Ahasver," -
begrüßt ich keck ihn, daß ein magres Tier
erschreckt zur Seite setzte, - "Was ist das?
Ihr treibt die vierzehn Kühe durch die Welt?"
Verächtlich schoß des Alten Blick nach mir,
und zornig murmelnd zog er einer fetten
den lauten Stecken übers Hinterteil.
Heidi! wie sich die Rinderbeine regten,
die magern immer flink voran, dahinter
mit schwipp und schwapp der Hängebäuche Trott;
bis Fern' und Dämmrung endlich sie verschlang,
und nur des Hirten wehnder Weißbart noch
ein Weilchen aus den Weiten schimmerte ...
Doch mir verschob sich alles nun. Und weiter
flog hin und her das Webeschiff des Traums.

Álmodtam, s álmom tárgya álmodás volt,
hogy álmodtam, csak álom lehetett,
mert Ahasvér kétszer hét tehenével,
a hét ösztövérrel s a hét kövérrel,
járt a holdfényben árkon-bokron át:
ezt későbbi út tárta fel nekem.
„Jóestét kendnek, Ahasvérus mester” –
köszöntem hetykén, hogy egy rút tehén
riadtan hőkölt vissza. – „Mi a szösz,
világot lát a tizennégy tehén?”
Megvetőn veté rám szemét az agg,
s botjával az egyik kövér tehénnek
tomporára morogván jót húzott.
Riska, te! közben barompata mozdult
a soványak fürgén elöl, utánuk
caplatva a lelógóhasúak;
s elnyelte mind Homály és Messzeség,
csak megvillantott egy fehér szakállt
egy röpke pillanatra még a távol...
De minden tovatűnt most. És utána
járt az álom szövőszéke tovább.
   
   
   
Álmom tárgya álmodás volt (szó szerint: azt álmodtam, hogy álmodom). Valóban van álom az álomban, ti. azt álmodjuk, hogy éppen felébredünk álmunkból, de itt nyilván azért vagy azért is mondja ezt a vers, mert az álom tárgya, témája közismert művelődéstörténeti álom, egy másik ember álma: a bibliabeli fáraóé. Ott az álomnak pontos megfejtését adja József (kövér tehenek – a bőség évei, ösztövér tehenek – éhínséges esztendők). Nem hiszem, hogy az álomnak itt is pontos megfejtése, sőt akár csak homályos sugallata, pláne „mondanivalója” van. Morgenstern számos versével ellentétben ez mégsem hóbortos kijelentésekkel nevettető, „blődliző” vers, és nem is úgy abszurd, mint a szürrealista versek, noha a szürrealizmus is kedveli az álomszerűséget. Egyszerűen úgy abszurd, mint az álmok nagy része: látszólag vagy valóban jelentést hordozó de össze nem tartozó képek, valóságdarabkák keverednek össze bennük.

Ahasvérnak vagy Ahasvérusnak semmi logikai vagy történelmi köze a hét sovány és hét kövér tehénhez, hanem csak képzettársítás folytán került oda. Nem tudható, vajon az ugyancsak a Bibliában (Eszter könyvében) szereplő Ahasvérus perzsa királyról van-e szó, vagy pedig a középkori eredetű keresztény legenda ugyanilyen nevű Bolygó Zsidójáról; ez az utóbbi sokkal valószínűbb, főleg az éjszakai vándorlás miatt, mert ez a legendabeli Ahasvérus arra volt kárhoztatva. hogy szűntelenül vándoroljon (tehát éjszaka is). Mindazonáltal semmivel sem utal a vers sem a kárhozat, a kényszervándorlás okára, sem arra, hogy mit keresnek ott a fáraó álmának tehenei. A többnyire rémálomszerű zsidó történelmet valóban tarkítják kedvező periódusok is, akárcsak a bibliai időkbeli Egyiptomban József országlásának idején, de nem hiszem, hogy erre gondolt itt Morgenstern; ha erre gondolt volna, arra egy kicsit világosabban kellett volna utalnia. A történet frivol folytatása is ellentmond annak, hogy ilyen komoly utalást keressünk benne. Ha a Biblián vagy a zsidókon élcelődik a vers, akkor ez az élcelődés nem nagyon feltűnő, sőt a vers elejének és végének lírai hangulata éppenséggel valószínűtlenné teszi.

(Az ártatlan tehén megbüntetése elkerülhetetlenül eszünkbe juttatja ezt: Elkeseredésében / Mi telhetett tőle? / Nagyot ütött botjával / A szamár fejére, noha Morgenstern nyilván nem ismerte ezt a magyar verset. – Hogy miért éppen kövér tehén – = bő esztendő?? – itta meg a levét gazdája rosszkedvének, nem pedig sovány, az sem tudható. Sugallhatja-e vajon ez azt, hogy Ahasvéros, azaz a zsidó nép, „önsorsromboló", saját maga okozza saját rosszsorsát? Nincs kizárva, de azért ez sem nagyon valószínű, annak ellenére, hogy a bolygó zsidó legendájának éppen ez a jelentése.)

Ezt későbbi út tárta fel nekem. Nem értem, hogy ez mit jelent. Talán azt, hogy álmában „visszamenőleg”, utólag látta ezt a képet vagy értette meg, hogy az az agg Ahasvérus volt. Vannak ilyen „utólagos” álmodások, „visszaálmodások”. 

Ha esetleg mégis kiolvasható a versből valamiféle paradoxon, akkor az az lehet talán, hogy  nagyszabású témák, egész országok, népek (Egyiptom, a zsidó nép, ha netán Ahasvérus királyról van szó) sorsát, egész létét, vagy akár csak egy ember sorsát eldöntő események emblémái (de az az egy ember, Ahasvérus, is az egész zsidó nép szimbóluma), tehát hogy ilyen nagyszabású témák ilyen, enyhén bohózatszerű feldolgozásban jelennek meg, mindenféle sorsszerűségtől sőt komolyságtól megfosztva.

Könnyen el tudom képzelni, hogy egyszerűen valóban ezt álmodta Morgenstern, és érdemesnek tartotta rá az álmot, hogy megírja versben. Szerintem igaza volt, ezt a versét is érdemes volt megírnia.

(Megjegyzendő, hogy az eredeti bibliabeli elbeszélés százszor meghökkentőbb, „szürrealistább" ennél a morgensterni feldolgozásnál: ott a sovány tehenek felfalják a kövér teheneket. Sőt mivel ez még mindig nem elég abszurd, mert bár tehén a valóságban nem eszik tehenet, az állatot felfaló állat mindennapos jelenség, ezért a Biblia rádupláz: a fáraó a tehenes álom után olyan álmot lát, amelyben növények (kalászok) falnak fel növényeket... Szerintem azt is írhatta volna Morgenstern, hogy Ahasvérus kövér és ösztövér búzakalászokat „legeltetett"... az sokkal bizarrabb lett volna.)