Morgenstern, Christian: „Álmok”. A festő öröksége (»Träume«. Malererbe Magyar nyelven)

Die Spanne, die nicht Träumen ist noch Wachen,
beschenkt mich oft mit seltsamen Gedichten:
Der Geist, erregt, aus Chaos Welt zu machen,
gebiert ein Heer von landschaftlichen Sichten.

Da wechseln Berge, Thäler, Ebnen, Flüsse,
da grünt ein Wald, da türmt es sich granitten,
da zuckt ein Blitz, da rauschen Regengüsse,
und Mensch und Tier bewegen sich inmitten.

Das sind der Vordern fortgepflanzte Wellen,
die meinen Sinn bereitet und bereichert,
das Erbe ihrer Form- und Farbenzellen,
darin die halbe Erde aufgespeichert.

Az álom s ébrenlét közötti hézag
gyakran furcsa verseket ad kezembe.
Káoszt a Szellem Világgá teremtne:
tájlátványokat szül s égszerte szétrak.

Van ott domb, fennsík, szurdok, sziklahátak,
erdő zöldell vagy gránit tör magasba,
villám villan, a képet esső mossa,
köztük jön-megy az ember és az állat.

Hullámai a hajdanvolt koroknak
szülték a képeimet és terelték,
forma- és színcelláikban növelték:
a fél föld kincsei ott halmozódnak.