Morgenstern, Christian: Fütyül a szél... (Es pfeift der Wind . . . Magyar nyelven)

Es pfeift der Wind. Was pfeift er wohl?

Eine tolle, närrische Weise.

Er pfeift auf einem Schlüssel hohl,

bald gellend und bald leise.

Die Nacht weint ihm den Takt dazu

mit schweren Regentropfen,

die an der Fenster schwarze Ruh

ohn` End eintönig klopfen.

Es pfeift der Wind. Es stöhnt und gellt.

Die Hunde heulen im Hofe.

Er pfeift auf diese ganze Welt,

der große Philosophe.

Fütyül a szél. És, mit fütyül?

Mily őrült, kerge dallam!

Lyukas nagy kulcsot fúj körül

Harsogva, néha halkan.
   
   
   
Taktust hozzá az éj zokog:

az eső csupa könnycsepp,

verik a sötét ablakot

vég nélkül, egyre jönnek.
   
   
   
A szélfüttybe nyögés vegyül.

Vonyít egy kutyakórus. —

Az egész világra fütyül

egy nagy, nagy filozófus.