Morgenstern, Christian: Szél hátán (komoly vers) (Segelfahrt Magyar nyelven)

Nun sänftigt sich die Seele wieder
und atmet mit dem blauen Tag,
und durch die auferstandnen Glieder
pocht frischen Bluts erstarkter Schlag.

Wir sitzen plaudernd Seit an Seite
und fühlen unser Herz vereint;
gewaltig strebt das Boot ins Weite,
und wir, wir ahnen, was es meint.

Most nyugszik újra meg a lélek,
kéken lélegzik, Napja süt,
a testünk éppen újraéled,
verőrerünk gyorsabban üt.

Egymás mellett ülünk csevegve,
érezzük, szívünk egybecseng;
vitorlásunk vizet szel egyre,
s mi sejtjük, hogy ez mit jelent.