Eső hűvös ujja rak nekünk
Az ablakra vak párát.
A mély székekben terpeszkedünk
És fülelünk, malomkerekünk
hogy perget alkonyi órát.
Aztán Lou szól. És békésre
hajlik lelkünk. És ideér
Ablakból az ágak intése,
És érint az otthon érzése,
E házban, mely csendes s fehér.
Wolfratshausen, 1897. június 29.
A Te ünnepedre c. gyűjteményből
*Lou Andreas-Salomé (1861-1937) orosz-német származású írónő, esszéíró és pszichoanalitikus volt. Paul Reé, Nietzsche barátja, majd Nietzsche maga is feleségül akarta venni, mindkettőt elutasította. Rilke egyik nagy szerelme volt, kb. három évig voltak együtt, ő tanította Rilkét oroszra, hogy eredetiben olvashassa Turgenyevet és Tolsztojt, kétszer (1899-ben és 1900-ban) vele is utazott Oroszországba. 1901-ben szétváltak, de Rilke élete végéig bizalmasa volt. E versben a wolfratshausen-i, általuk "Loufried"-nek nevezett parasztház egy estéjére emlékezik.*(T.F.)