Rilke, Rainer Maria: Szerelem XIII. (Lieben XIII. Magyar nyelven)

SCHON starb der Tag. Der Wald war zauberhaft,
und unter Farren bluteten Zyklamen,
die hohen Tannen glühten, Schaft bei Schaft,
es war ein Wind, – und schwere Düfte kamen.
Du warst von unserm weiten Weg erschlafft,
ich sagte leise deinen süßen Namen:
Da bohrte sich mit wonnewilder Kraft
aus deines Herzens weißem Liliensamen
die Feuerlilie der Leidenschaft.

Rot war der Abend – und dein Mund so rot,
wie meine Lippen sehnsuchtheiß ihn fanden,
und jene Flammen, die uns jäh durchloht,
sie leckten an den neidischen Gewanden ...
Der Wald war stille, und der Tag war tot.
Uns aber war der Heiland auferstanden,
und mit dem Tage starben Neid und Not.
Der Mond kam groß an unsern Hügeln landen,
und leise stieg das Glück aus weißem Boot.

Erste Veröffentlichung: Weihnachten 1896

HALDOKLOTT a nap. Az erdőn csoda,
míg a páfrány alatt ciklámen vérzett,
izzott a nagy fenyők oszlopsora,
szeles volt, – és illattól súlyos lég lett.
Hosszú úttól tikkadtan bújtál oda,
halkan súgtam szép nevedet, az édest:
Mire, mintha gyönyör ágaskodna,
szíved fehér liljomából megébredt
a szenvedélynek tűzlilioma.

Bíbor est volt – s szád is csupa pír volt,
majd ajkaim forró vággyal ráleltek,
és lángok özöne elborított,
irigy ruhát mind beterítettek ...
Az erdőben csend, a nap haldokolt.
Számunkra meg a megváltó éledt fel,
s napvilággal irigység s baj megholt.
A Hold csak dombjainkra érkezve kelt,
s halk öröm hozott fehér ladikot.

Első megjelenése: 1896. karácsonya