Rilke, Rainer Maria: Álmodás XXIV. (Träumen XXIV. Magyar nyelven)

XXIV

O gäbs doch Sterne, die nicht bleichen,
wenn schon der Tag den Ost besäumt;
von solchen Sternen ohnegleichen
hat meine Seele oft geträumt.

Von Sternen, die so milde blinken,
daß dort das Auge landen mag,
das müde ward vom Sonnetrinken
an einem goldnen Sommertag.

Und schlichen hoch ins Weltgetriebe
sich wirklich solche Sterne ein, –
sie müßten der verborgnen Liebe
und allen Dichtern heilig sein.

Prag, 7. April 1896

XXIV

Lenne bár csillag, mely nem sápad,
ha már keleti pír ragyog;
ily csillagról, mely el nem fárad
a lelkem gyakran álmodott.

Oly csillagról, mely pislog lágyan,
hol a szem szívesen tanyáz,
ha elfáradt a sugárzásban,
felhalmozva nyár aranyát.

Ha világ nagy szerkezetébe,
ilyen csillag settenkedne, –
az minden titkos szerelmének
és költőknek is szent lenne.

Prága, 1896. ápr. 7.