Roth, Eugen: Elővigyázat (Vorsicht Magyar nyelven)

Ein Mensch, mit keinem Grund zur Klage
Als dem der allgemeinen Lage,
Klagt trotzdem und auf jeden Fall,
Klagt herzlich, laut und überall,
Daß jedermann sich überzeugt,
Wie tief ihn Not und Sorge beugt.

Wenn er sich nämlich unterfinge
Zu sagen, daß es ihm gut ginge,
So ginge es ihm nicht mehr gut:
Der Neid, der rasche Arbeit tut,
Hätt ihn vielleicht schon über Nacht
Um all sein Gutergehen gebracht.

Drum hat der Mensch im Grunde recht,
Der gleich erklärt, ihm ging es schlecht.

Egy úrnak nincsen semmi gondja,
Csak az, hogy a közjót mi rontja,
Mégis örökké kesereg,
Könnye ezért-azért pereg,
És nem csak a piszi hiszi,
Hogy a sok baj sírba viszi.

Ha azt hirdetné hirtelen,
Hogy sorsa jó és jól megyen,
Akkor máris nem menne jól,
Mert az irigység behatol,
Elvisz mindent egy éj alatt,
Mindent letép és learat..

Ezért hát jól teszi a tag,
Hogy színleg máris roskatag.