Staub, Herta: Spiegelschrift

Die mit dem großen Hut

das bin ich?

Verbirgst du mein

Unbehütetsein

Hut

wenn mich die Faust trifft

mir die Züge verzerrt?

Wenn nichts mehr von mir

über der Erde ist

wird man dich verschenken

Hut

anderen Unbehüteten

zur modischen Kurzweil

für die kurze Weile

der Hoffnung

der Täuschung

der Unschulds-Blicke

im schuldigen

Spiegel

Ez a nő nagy kalappal

én vagyok-e?

Elrejted-e

védtelenségem,

te nagy kalap,

ha ökölcsapás ér

és vonásaimat eltorzítja?

Ha már belőlem

semmi sem lesz itt a földön,

vajon odaajándékoznak

téged

más védteleneknek

divatos díszül

arra a rövid időre,

amíg van remény,

a csalódás,

az ártatlanság tekintete

látszik a vétkes

tükörben?