Weinheber, Josef: Pro domo

Ich will nicht die Menschheit beglücken.
Ich will keine Engel züchten.
Ich will keine Himmel stürzen.
Ich will die Kunst.
 
Das nackte Weinen ist häßlich.
Das trunkene Stammeln ist häßlich.
Das Bild der Landschaft ist gottlos
ohne die Form.
 
Jede Bewegung ist böse.
Gott ist die ewige Ruhe.
Am tiefsten ergreift der Tote.
Das Werk sei starr!
 
Nur eine Tugend dem Künstler:
Er warte, bis er Mann ist.
Die Knaben spielen und lärmen.
Kunst ist schweigsam und hart.

Nem akarom boldogítani az emberiséget.
Nem akarok angyalokat tenyészteni.
Nem akarok eget ostromolni.
Művészetet akarok.
 
Utálatos a meztelen sírás.
Utálatos a részeg dadogás.
A táj képe istentelen
a forma nélkül.
 
Minden mozdulat gonosz.
Isten az örök nyugalom.
A halott ragad meg legmélyebben.
A mű legyen merev.
 
A művész egyetlen erénye:
kivárni, hogy férfi legyen.
A siheder játszik és zajong.
A művészet hallgatag és kemény.