Dickinson, Emily: (Apparently with no surprise)
(Apparently with no surprise) (Angol)Apparently with no surprise
|
(Látszik hogy nincs meglepetés) (Magyar)Látszik hogy nincs meglepetés Egyik fiam azt mondta: „Miért mondják, hogy ez vagy az meghalt? Az emberek nem halnak meg, csak egy dátumtól egy másik dátumig ÉLNEK, ez az egész.” LOGIKAILAG tökéletesen igaza van. Csakhogy a létezés, a világ, egyáltalán nem csupa logikus egyenlet, ez itt a bökkenő. Még a fizikai világ sem, a modern természettudomány a megmondhatója. A halál pedig van, és botrány, Jó Isten ide, Jó Isten oda. Ez hozza ki a sodrából Emily Dickinsont is, noha úgy tesz ő, mintha szuperbölcsen elfogadná... A „szőke Gyilkos” minden bizonnyal a Fagy. Miért szőke? A fagy inkább fehér. Alighanem azért szőke, mert a következő sorban megjelenő Nap fénye szép szőkére festi, noha egyelőre esze ágában sincs felolvasztani, hadd gyilkoljon kedvére... A Napot ez az egész elképesztő, felháborító helyzet, az élők nem szűnő mészárlása, egyáltalán nem érdekli, ő csak kering, kering mechanikusan mint a nyomtató ló vagy a kerge állat, fütyül ránk meg kedvenc szuperesztétikus virágainkra. Az utolsó verssorban kiderül, hogy ezt a felháborító embertelen gépiességet Isten — szereti!... Az eredetiben ugyan csak annyi áll, hogy „Isten beleegyezik”, „helyesli”. Nem zavarja Istent, hogy a világ minden etikus okoskodás és isteni jó-ság ellenére embertelenül, kegyetlenül mechanikusan működik és öl. Ha jól értem, a papoknál százszor mélyebben vallásos Emily Dickinsonnak megvan a maga lesújtó véleménye a Jó Istenről is...
|