Joyce, James: Kamarazene XXXIII (Chamber Music XXXIII Magyar nyelven)
Chamber Music XXXIII (Angol)Now, O now, in this brown land Where Love did so sweet music make We two shall wander, hand in hand, Forbearing for old friendship's sake Nor grieve because our love was gay Which now is ended in this way.
A rogue in red and yellow dress Is knocking, knocking at the tree And all around our loneliness The wind is whistling merrily. The leaves — they do not sigh at all When the year takes them in the fall.
Now, O now, we hear no more The vilanelle and roundelay! Yet will we kiss, sweetheart, before We take sad leave at close of day. Grieve not, sweetheart, for anything — The year, the year is gathering.
|
Kamarazene XXXIII (Magyar)E barna tájon, merre multunk Oly lágyan zsongta dallamát, Kószálunk majd, s kart karba nyújtunk, Két régi, megbékélt barát. Szerelmünk vidám volt, ezért Ne bánkódj most, hogy véget ért.
Harkály kopog amott a fán, Sárga mezén vörös szegély; Árvaságunk körül vidám Füttyel süvít az esti szél. A lomb — egy sóhajt sem lehel, Ha int az év, hogy hullni kell.
Nem, nem hangzik fülünkbe már A körtánc és a réti dal! Egy csók még, s ha az est leszáll, Mi is válunk bús búcsuval. Ne bánkódj, édes, semmiért — Az év, az év nyomunkba ért.
|