Levertov, Denise: Wanting the Moon (II)

Not the moon. To be a bronze head
inhabited by a god.
                A torso of granite
left out in the weather ten thousand years,
adored by passing clouds.
Their shadows painting it, brushstrokes of dust blue.
Giving themselves to it in infinite rain.
       To be a cloud. Sated with wandering, seize
the gaiety of change from within, of dissolution,
of raining.
                To lie down in the dreams
of a young man whose hair
is the color of mahogany.

Nem a holdat. Bronz fej szeretnék lenni,
melyben isten lakik.
                            Gránit-torzó,
tízezer éve kint feledve az időnek,
futó felhők imádottja.
Árnyékot festenek rá, porkék ecsetvonást.
Odaadják magukat neki, végtelen esőben.
     Felhő lennék. Betelve a vándorlással,
a változás örömét, a felbomlásét, az esőét
élném át idebenn.
                          Lepihennék
egy fiatal férfi álmaiban, aki
mahagóni-barna.