Moody, William Vaughn: A Grey Day

Grey drizzling mists the moorlands drape,
Rain whitens the dead sea,
From headland dim to sullen cape
Grey sails creep wearily.
I know not how that merchantman
Has found the heart; but 't is her plan
Seaward her endless course to shape.

Unreal as insects that appall
A drunkard's peevish brain,
O'er the grey deep the dories crawl,
Four-legged, with rowers twain:
Midgets and minims of the earth,
Across old ocean's vasty girth
Toiling – heroic, comical!

I wonder how that merchant's crew
Have ever found the will!
I wonder what the fishers do
To keep them toiling still!
I wonder how the heart of man
Has patience to live out its span,
Or wait until its dreams come true.

A lápra szürke köd pereg,
Holt tenger nyel esőt,
Szürke vitorla ténfereg
A zord hegyfok előtt.
Nem tudom, a kereskedő
Terve miért ily vakmerő:
Legyűrni végtelen vizet.

Valószerűtlen, mint rovar,
Részeget rémitő,
Szürke mély felett húz a raj:
Négy láb, négy evező;
A Föld törpéje valahány,
A vén, hatalmas óceán
Ellen küzd hős-komikusan!

Milyen nagy akarat feszít
Embert, hogy így evez!
S hogy mind-tovább csak küszködik,
Vajon hogy lehet ez?
A szív hogy tud türelmesen
Élni, ameddig élni kell,
S várni, míg álma betelik?