Shakespeare, William: CXXIX. Szonett (CXXIX. Sonnet Magyar nyelven)

The expense of spirit in a waste of shame
Is lust in action; and till action, lust
Is perjur’d, murderous, bloody, full of blame,
Savage, extreme, rude, cruel, not to trust;

Enjoy’d no sooner, but despised straight;
Past reason hunted; and no sooner had,
Past reason hated, as a swallow’d bait,
On purpose laid to make the taker mad:

Mad in pursuit, and in possession so;
Had, having, and in quest to have, extreme;
A bliss in proof, – and prov’d, a very woe;
Before, a joy propos’d; behind, a dream:

   All this the world well knows; yet none knows well
   To shun the heaven that leads men to this hell.

A szellemet mocsokká tékozolni
kéj, amig tesszük; s már előtte kéj,
becstelen, gyilkos, véres, szörnyű, talmi,
vad, állati és hazug szenvedély;

mihelyt élvezted, már csömöre éget;
észbontó inger, s mihelyt megkapod,
észbontó undor, mint lenyelt csalétek,
mely megőrjíti, akit csábitott;

őrjít, ha elérted, s ha csak kivánod;
vágyd, élvezd, ott hagyd: érzed viharát;
próbálva áldás kipróbáltan átok;
előbb igért üdv, aztán délibáb.

   Mindezt tudjuk; de kerülni ki tudja
   a mennyországot, mely e pokol útja?