Shelley, Percy Bysshe: Szerelemfilozófia (Love's Philosophy in Hungarian)

The fountains mingle with the river,

And the rivers with the ocean;

The winds of heaven mix forever,

With a sweet emotion;

Nothing in the world is single;

All things by a law divine

In one another's being mingle;--

Why not I with thine?

See! the mountains kiss high heaven,

And the waves clasp one another;

No sister flower would be forgiven,

If it disdained it's brother;

And the sunlight clasps the earth,

And the moonbeams kiss the sea;--

What are all these kissings worth,

If thou kiss not me?

A csermely folyóba siethet,
  
Folyamok egy óceánba;
   
A szelek végleg keverednek
   
Szerelemre vágyva;
   
Semmi sincsen egyedül;
   
Törvény fenn — és idelenn
   
Mi lény, társával  elvegyül; —
   
Miért én s te nem?
   
   
   
Lásd! az eget hegy kivánja,
   
Két hullám egymást szeresse;
   
A virágnak azért van ágya,
   
Hogy társát ott keresse;
   
Napfény földet csókoló,
   
Holdfény tengert símogat; —
   
E sok csók mire való,
   
Szád ha soh’sem ad?
   
   
   
   
Azt olvasom ennek a versnek egy angol elemzésében, hogy a vers trochaikus, egy-egy sorban négy vagy három hangsúlyos szótag van. Ez meglepő, mert mindjárt az első sor ilyen:  xXxXxXxXx (kis x: hangsúlytalan szótag, nagy X: hangsúlyos szótag). Ez jambikusnak látszik: xX  xX  xX  xX  xX, szokásosabb módon lekottázva: U — | U — | U — | U — . Nos, azt írják ott, hogy egyes sorokban a legelső trocheust ( — U ) ütemelőző azaz egyszótagos, hangsúlytalan szó előzi meg. A fordítás is ezt akarja utánozni, de az igazság az, hogy az ütemelőzős sorok magyar fül számára egyszerűen jambikus sorok, és így jambikus és trochaikus sorok keverednek egyazon versben, és az bizony nem jó, az olyan „vegyes felvágott”... De üsse kő, mégis így csinálom, noha tisztában vagyok vele, hogy a fordítás akkor sem fog „úgy hangozni”, mint az angol eredeti, legfeljebb emlékeztetni fogja rá a magyar fület. Már csak azért sem hangozhat úgy, mert a magyar jambikus vagy trochaikus vers kiemelt szótagjai nem beszédhangsúlyos szótagok, mint az angolban, hanem más (elvileg, és olykor gyakorlatilag is, időmértékes) módon vannak kiemelve.

Ennek ellenére, vagy inkább ennek támogatására megjegyzendő, hogy Ady egyes, szabályosan jambikus verseinek mindegy egyes strófájában gondosan elhelyez egy és csak egy trochaikus sort... sok más versében pedig némely sorok nehezen értelmezhetők ilyen vagy olyan ritmusúnak. Ady csak látszólag verselt hanyagul, valójában nyilván az egyhangúságot igyekezett „fellazítani”. Lehet, hogy Shelleynek is ez volt a célja az ütemelőzőkkel, mert úgy veszem észre, hogy angol versekben sem túl gyakori az ilyesmi. Az sincs kizárva, hogy némi rejtett humor vagy öngúny is van az egészben, meg abban is, hog a vers címe „A szerelem filozófiája”, hiszen nincs a versben semmiféle filozófia, csak a giccs határát súroló képek, csak kevéssé jobbak annak a gyerekkorombeli slágernek a leleményeinél, hogy „Szerelmes a nap a holdba, / hold pedig a csillagokba / csillagok a kék egekbe, / én meg a te két szemedbe”...