Les Maisons Des Dunes (Francia)
Les petites maisons, dans les dunes flamandes,
Tournent toutes le dos à la mer grande;
Avec leur toit de chaume et leur auvent de tuiles
Et leurs rideaux propres et blancs
Et leur fenêtre aux joints branlants,
Elles ont l'air de gens tranquilles.
Leurs vieux meubles peints et repeints,
En jaune, en bleu, en vert, en rouge,
Sont l'armoire d'où sort le pain,
Les bancs scellés au mur,
La table et le lit dur
Et puis l'horloge, où le temps bouge.
Ainsi vivent-elles très pauvrement,
Toutes coites, comme encavées
Dans un grand pli de sol, contre le vent dément;
Mais des enfants nombreux sont leur couvée.
L'homme peine sur la mer grande avec ses fils,
La sœur aînée a soin de la marmaille
Et la femme est nourrice, et le grand-père assis,
Près de la porte, travaille
Aux filets noirs, jusques au soir,
Comme on faisait jadis.
Ainsi vivent-elles, les petites maisons,
Sous la crainte des horizons,
Pauvres chaumes, minces guérites,
Pour ceux qu'elles abritent;
Ainsi vivent-elles, humbles et blanches,
Avec de maigres fleurs dans leurs enclos,
Avec leur porc en sa cage de planches,
Avec leur âne âpre, têtu, falot,
Qui broute au loin, dans la dune vermeille,
Et redit non, et non, toujours,
En secouant, au long du jour,
Les deux oreilles. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.servicedulivre.be |
|
|
Házak a dünákon (Magyar)
Ott állnak a flamand dünákon kicsi házak
a roppant tengernek fordítva hátat.
Az ereszük cserép, s mindnek teteje szalma,
hófehérek a függönyök,
csak az ablakok vasa nyöszörög -
bennük jámbor lakók nyugalma.
Át- meg átfestett bútorok,
kék, zöld, rőt, ósdi jószág:
falhoz láncolták a padot -
az ágy, asztal kemény,
szekrény, benne kenyér,
és hajtja az idő a faliórát.
Így élnek: szegény emberek,
akárcsak eltemetve, békén,
s ott cseperedik egy fészekalja gyerek,
zúgó szélben, a nagy barázda mélyén.
Az ember s fiai küszködnek a habon,
a nagyobb lány vigyáz a sok porontyra,
az asszony dajka, s a küszöbre ülve fon,
mint tették egykoron,
míg a homály végképp leszáll,
barna hálót apóka.
Így élnek a kis házak itt,
csak a szemhatárt rettegik.
Csöpp kunyhók, hitvány menedéket
adnak csupán a sok szegénynek,
így élnek egyszerűn, fehéren,
kókadoznak a kert virágai,
egy disznó röfög deszkaketrecében,
a makacs, szilaj s bohókás csacsi
a rőt dünán legelni messze tér el,
s fejét rázva megint s megint
reggeltől estig nemet int
a két fülével.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | R. Gy. |
|
|