Verlaine, Paul: A sírásé szivem (Il pleure dans mon coeur Magyar nyelven)

Il pleure dans mon coeur

Comme il pleut sur la ville ;

Quelle est cette langueur

Qui pénètre mon coeur ?

Ô bruit doux de la pluie

Par terre et sur les toits !

Pour un coeur qui s'ennuie,

Ô le chant de la pluie !

Il pleure sans raison

Dans ce coeur qui s'écoeure.

Quoi ! nulle trahison ?...

Ce deuil est sans raison.

C'est bien la pire peine

De ne savoir pourquoi

Sans amour et sans haine

Mon coeur a tant de peine !

   
   
   
  
Szívemben sírás, könny,
   
Mint égből eső, hó;
   
Mélabúm honnét jön
   
Miért szívemben könny?
   
   
   
Lágy, halk esőzajt, ó,
   
Küld háztető és föld!
   
Bágyatag szívnek jó.
   
Lágy, halk esődalt, ó!
   
   
   
Zokogás, nincs rá ok,
   
E szívben mely gyászt hív.
   
Torkon nem ármány fog?
   
Gyász ez, de nincs rá ok.
   
   

Ez a legnagyobb kín
   
Nem tudni miért van
   
Nincs meleg hideg kinn
   
Csak a szívemben kín!

  
   
   
A fordítás prozódiájáról l. a Sully Prudhomme „A naplemente". c. vers fordítása alatti jegyzetet.

A vers hagyományos, jambikus fordítása:
   
   

A sírásé szivem,
Mint esőé a város;
Miért oly renyhe benn,
Mitől bágyadt szivem?

Ó, lágy zenéjű esső
Tereken és tetőn!
Te, szívnek zenefestő!
Te muzsikás, te esső!

A sírás céltalan,
E szív semmit se hív.
Megcsaltak tán? Ugyan!
E gyász is céltalan.

A szívem fáj, magától,
Mert nem tudja, miért,
Nincs gyűlölet, se mámor,
Fáj a szívem — magától!