Balázs F. Attila: Dietro le quinte (Kulisszák mögött Olasz nyelven)

az, amit nem mond ki senki: árva
mint színes pára beleolvad
a fölénk hajló égbe vagy
belevesz a terpeszkedő világba
tehervagonra rótt ige:
enyhe karcolás az ember történetében
kallódó lelet: valóság-e vagy
polipnyújtózású képzelet?
 
nyűtt díszletek közt beesett arcú
idegen: viszketeg, halál-karcsú
önnön életét keresi
s ha nem leli
mint élő szülőkkel árva
a másét ölti magára
 
csak az örök amibe nem bújhatunk
minden átélhető: halál
a mutató áll? vagy vele forog a világ?

quel, che nessuno pronuncia: orfano
come vapore colorato si scioglie,
nel, su di noi pendente cielo o
si perde nel dilatante mondo
verbo vergato sul vagone merci:
blando graffio nella storia dell’uomo
reperto smarrito: realtà o immaginazione
che s’allunga a mo’ di polpo?
 
tra scenografie logore un estraneo
dal viso scavato: pruriginoso
in cerca della propria mortalmente
esile vita
e se non la trova
come orfano dai genitori viventi
quella d’altrui indossa
 
è eterno solo quello in cui non possiamo infilarci
tutto ciò, che può esser’ vissuto: morte
la lancetta è ferma? o il mondo le gira attorno?