Eötvös József: Holdvilág

Ha a nap leszállva eltűnt,

Mint egy fényes képzelet,

S a sötét éj fátyolával,

Elterűl a föld felett:

Szívesen andalgok akkor

A harmattelt réteken,

És a hallgató természet

Nyúgodalmat ád nekem.

Mint ha aggnak homlokára

Hint ezüstöt az idő,

S nyúgodalmat nyer végtére

A sokáig szenvedő:

Úgy talál e föld nyugalmat,

Ha a nap lement,

És a holdvilág magasról

Rá ezüstöt önt.

1834.

Wenn die Sonne untergegangen,

so wie eine Vorstellung,

und der Schleier der dunklen Nacht,

bringt die Abenddämmerung:

Dann gehe ich sehr gern Wandern

in den Tau feuchten Wiesen,

und die stillschweigende Natur

entspannt mich immer wieder.

Wie an der Stirn einen Greisen

silbergrau bestreut der Zeit.

‘d bekommt endlich seine Ruhe

das lang gelittene Leid:

‘d die Erde Frieden findet bei

Sonnenuntergang

und den Mondschein von weit oben

Silber streut entlang.