Flórián Tibor: Ölelni tisztán

Közöttetek szeretnék lenni

s élni paraszti-jámboran,

türelmesen és bölcsen.

Vetni magvető nyugalommal

s bevárni míg termésre érik az idő.

De mint a szélnek rohannom kell,

játszanom kell: illattal és füsttel,

kavarni virágport s szennyet.

Viskók felett, sátrak felett,

tört ablakokon át,

a nagy-nagy házak udvarán vágtatni át.

Megállni sohasem lehet

és nem szabad,

mikor a Cél hajt vadul.

Hiába tudod, hogy minden ház:

a házad,

s szívekben: az otthonod.

Rohanni kell,

s mint a szentek,

érintve mindent,

s mégis érinthetetlenül,

Ölelni tisztán: a világot.