Gyulai Pál: Heimat (Hazám Német nyelven)

Sokszor valál már életedben

Veszendő, oh szegény hazám!

Tatár, török és német gyilkolt

S haldoklál fényes rabigán:

Mi lesz majd sorsod a jövőben?

Ki tudja azt; sötét titok;

De most, de most, ha rád tekintek,

Csak sírok és csak sirhatok.

Nem gyáva bú e könnyek anyja,

Haragom sirja azokat;

Beszélünk hangos, büszke szóval,

S hazánk még csak névben szabad.

Nem csüggedés e könnyek anyja,

Rajtok tettek villáma ég;

Versengünk puszta semmiségen,

S fölöttünk mind borúsb az ég.

Hah mennyi gúny! győzelmi hymnus

Harsog körűlbe mindenütt,

S a vértől megszentelt mezőkre

Szabadság fényes napja süt.

Nekünk e hang tán síri dal lesz,

S a szent sugár tán búcsufény,

Véres felhőben elhunyó nap,

Halottak gyászos mezején.

Inkább halál, mint gyáva élet,

Igen, vesszünk, ha veszni kell,

De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz

És vérezzünk dicsően el.

Lesz legalább a történetben

Rólunk egy nagy emlékezet

Egy büszke nép élt meggyalázva,

De dicsőn halt, mint született.

In deinem Leben schon oft passiert,

verkommst du, oh mein armes Land!

Tataren, Türken ‚d Deutsche töteten

oft am Sterben im Joch Gewand:

Was wird dein Schicksal in Zukunft sein?

Wer weiss das; dunkles Geheimnis;

Aber jetzt, wenn ich dich ansehe,

ich weine nur ohne Kompromiss.

Die Mutter von Tränen ist kein Feigling,

mein Zorn lässt mich traurig weinen;

wir reden mit lauten, stolzen Worten,

das Land ist nur frei im Lügenschreien.

Nicht Trübsal, die Mutter von Tränen,

es kommt von, der Taten-Blitz her;

unsere Niederlage liegt an nichts,

‚d der Himmel wird immer dunkler.

Ach, was für ein Hohn! Siegeshymne

überall hallt laut unser Feind,

‚d von dem Blut geheiligten Feldern,

ein heller Tag der Freiheit scheint.

Für uns wird das klang das Grablied sein,

‚d heiliger Strahl das Abschiedslicht,

die Sonne stirbt in der blutigen Wolken,

auf dem Totenfeld, Trauerschicht.

Besser der Tod, als feiges Leben

man verliert, wenn verlieren muss

kämpfen, bis einen Ungarn gibt,

doch lass, uns herrlich verbluten.

Es wird in der Geschichte stehen

eine tolle Erinnerung,

ein stolzes Volk lebte in Schande,

wie der Anfang, so der Endung.