Hajnal Éva: lemerültem

Válaszok, Nagy László: Ki viszi át a szerelmet című versére
 
lemerültem
már hét éve három hónapja és öt napja várakozom
néha kiszámolom órában is
ám belátható
hogy ez most túlontúl hosszú fejtörést igényelne
elfáradtam az örökös lármától
nyáron a tücsökzene vagy mi
imádom meg minden
de ilyen nagy mértékben
érted
ősszel a rengeteg esőkoppanás
ilyenkor be is kell húzódnom a lucsok miatt
télen az a sok deres ág
ráadásul lángot vetek velük ahogy kérted
hogy ne fagyjak halálra
és azok az aranyos kis állatkák se fázzanak
tavasszal pedig
ó igen
tavasszal az a temérdek szivárvány amire fölfeszül az a sok ember
néha dupla
vagy hármas
kereslek de te sosem vagy köztük
megértem
lefoglal a hivatásod
sírva kérdem
nem az volna a természetes ennyi viszontagság után
ha akkora káromkodást ereszthetnék végre
mint egy katedrális
persze inkább visszafogom magam
téged is visszafogottságom fogott meg
no meg végtelen türelmem
házasságunk huszonhét éve alatt
gyakran lágyhantú mezővé egyengetted szép feszes csípőmet
kezed nyomán csak ritkán serkent ki a vérem
utána mindig elérzékenyültél
becézgetted a hajam meg minden
értékelem én és sokat gondolok erre de most már gyere értem
hisz azt mondtad csak el kell játszanunk ezt a hajótörést
hidd el
nagyon unalmas várni rád itt a túlsó parton
kétszer járt erre a folyami rendőrség még az első év elején
csöndben behúzódtam a fák közé ahogy kérted
mert valami megbizsergette bennem gyönyörű kérlelő szavaidat
a komp már két éve nem jár
csónakot hajót egyszer se láttam
úgyhogy
mindvégig úsznod kell fogaid közt tartva végtelen szerelmünket
azon tűnődöm van-e még fogad
vagy a maradék hármat is kiverte az az idióta szomszédpista
hogy kapná el végre a rendőrség
hosszú lesz az út
meg azok a keselyűk is folyton
de ne stresszelj életem én itt vagyok neked
együtt megoldjuk
csak jöjj bátran
amint észreveszlek már megyek is eléd
úgy egy éve meglátogatott valami názáreti
tőle tanultam vízen járni
hát indulj mielőbb

Risposte alle domande della poesia di Nagy László
intitolata “Chi porta l’amore”
 
sono esausta
da sette anni tre mesi e cinque giorni che attendo
a volte lo calcolo perfino in ore
ma è plausibile
che or’ questo darebbe fil da torcere per troppo tempo
sono stanca di tutto questo trambusto
d’estate lo zirlare dei grilli o che altro
l’adoro e tutto il resto
ma non fino a questo punto
capisci
d’autunno tutto quel ticchettare della pioggia
di questi tempi devo richiudermi a causa della mota
d’inverno tutti quei rami brinati
per di più gli darò fuoco come me l’avevi chiesto
per non morire di freddo
che non abbiano freddo neppure gli adorabili animaletti
invece a primavera
oh certo
in primavera quella moltitudine di arcobaleni su cui si crocifigge tutta quella gente
a volte è doppio
o triplo
ti cerco
ma tu non ci sei mai tra di loro
lo capisco
la tua professione t’impegna
domando piangendo
dopo tante avversità non sarebbe ovvio
che io possa finalmente emettere una tale bestemmia
grande come una cattedrale
ovviamente io piuttosto mi trattengo
anche te è stata la mia moderazione a colpirti
eppoi la mia pazienza infinita
durante ventisette anni del nostro matrimonio
i miei fianchi tesi avevi reso spesso teneri campi
dietro la mano tua il mio sangue s’è schizzato raramente
dopo di che t’emozionavi sempre
vezzeggiavi i miei capelli e quant’altro
l’apprezzo e ci penso spesso ma ora vieni a prendermi
hai detto che dobbiamo solo interpretare questo naufragio
credimi
è molto noioso attenderti sulla riva opposta
la polizia fluviale è passata di qua due volte all’inizio del primo anno
mi son ritirata tra gli alberi in silenzio come me l’avevi chiesto
perché le tue parole stupende di supplica mi sollecitavano dentro
il traghetto son due anni che non funziona
barca o nave non avevo veduto neppure una volta
cosicché dovrai nuotare sino alla fine tenendo il nostro amore infinito tra i denti
mi chiedo se hai ancora dei denti o quel idiota
di Pista il vicino te li aveva fatto saltare anche i rimanenti
che potesse la polizia finalmente acciuffarlo
sarà lunga questa strada
e anche quegli eterni avvoltoi
ma vita mia non ti stressare io son qui per te
insieme lo risolveremo
vieni pure con coraggio
appena t’intravvedo ti verrò incontro
circa un anno fa mi ha fatto visita un tale di nazareno
da lui avevo imparato a camminare sull’acqua
quindi parti il più presto possibile