Jókai Mór: Die großmäuligen Patrioten (A nagyszájú hazafiak Német nyelven)

Hagymát dörzsölsz a szemedhez

Ugy siratod a népet,

Vaczkort harapsz, hogy savanyu

Legyen tőle a képed.

Nagyot iszol, "csak bor legyék", lelkednek ez a malaszt, -

Akkor aztán "jöjj igaz szót hallani jámbor paraszt!"

"Nagy az adó!" hát ugyan te

Mit fizetsz Demosthenes?

Soha egy árva batkát sem

Még eddig! No most nevess!

Hasadnak élsz; de hazádtól pénzt és munkát megtagadsz,

S azt várod, hogy még téged is tartson a jámbor paraszt.

"Harczra fel!" S a hol te szolgálsz,

Melyik az az ezred?

Az Untauglik ezred! Te csak

A kuczkód védelmezed.

S ha megjön a sürgetett harcz, magad a sutban maradsz,

Hadd menjen a mészárszékremaga a jámbor paraszt.

"Kezdjük ujra!" Nem félted te

A hazádat a tűztől,

Csak pofád ragyogjon tőle,

Közé dobod az üszköt.

- De ha baj lesz, te magad majd szokás szerint kiszaladsz,

S megadja a tréfa árát itthon a jámbor paraszt.

Du reibst Zwiebel an das Auge,

so trauerst du um das Volk,

du beisst in Wildbirne, wovon

dein Gesicht sauer wie Kolk.

Du trinkst viel, „nur Wein soll es sein“, diese Gnade ist sauer, –

dann sagst du „komm, die Wahrheit zu hören, du frommer Bauer!“

„Die Steuer ist hoch!“ Also du,

was zahlst du Demosthenes?

Nie eine verwaiste Münze

bis jetzt! Jetzt lach, Diakones!

Du lebst für den Bauch; doch verweigerst Geld ‘d Arbeit auf Dauer,

und du erwartest, dass auch dich ernährt, der fromme Bauer.

„Auf den Kampf!“ Und wo dienst du jetzt,

welches Regiment ist das?

Das Untauglich-Regiment!

In deine Hölle verschanzt.

Aber wenn der dringende Kampf kommt, bleibst du selbst im Dunkeln,

und auf dem Schlachthof sollen nur die frommen Bauern buddeln.

„Wir starten neu!“ Hast du nie Angst,

für dein Land vor dem Feuer,

lass dein Gesicht davon strahlen,

du warfst die Fackel heuer.

Aber wenn es ein Problem gibt, rennst du wie gewohnt selbst raus,

und den Preis des Witzes zahlt der fromme Bauer in dem Haus.