József Attila: Jön a vihar

Jön a vihar (Magyar)

Jön a vihar, tajtékja ében,
haragos bírák feketében,
villámok szelnek át az égen,
mint fájó fejen a kinok,
utánuk bársony nesz inog,
megremegnek a jázminok.

Almaszirmok - még ép a roncs ág -
igyekszenek, hogy szállni bontsák
kis lepkeszárnyuk - mily bolondság!
S ameddig ez a lanka nyúl,
a szegény fűszál lekonyúl,
fél, hogy örökre alkonyúl.

Borzongásuk a nem remélt vád -
így adnak e kicsinyek példát,
hogy fájdalmad szerényen éld át,
s legyen oly lágy a dallama
mint ha a fű is hallana,
s téged is fűnek vallana.

Feltöltő	Váradi József
Az idézet forrása	https://www.arcanum.com/en/online-kiadvanyok/

Es kommt der Sturm (Német)

Es kommt der Sturm, die Gischt wie Eben,
zornige Richter, schwarze Roben,
und Blitze zerschlitzen das Oben,
wie Hiebe von Peitschen den Kopf.
Das samtene Geräusch grollt noch,
ein Zittern kriecht die Jasmine hoch.

Apfelblüten – noch vor dem Büßen -
sind jetzt bemüht, mit kleinen Flügeln
zu flüchten – was für ein Dünkel!
Und solange er reicht, der Hügel,
kriegt Gras das Unheil zu spüren,
es duckt sich vor endlosem Übel.

Schaudern als Klage fiel dir nicht ein -
Ihr Beispiel zeigt aber, es kann sein:
Schlepp nur beherrscht die eigene Pein,
und zart soll sein deine Melodei,
als hörte dich die Gras-Kompanie,
und gehörtest auch du unter sie.

Mai 1937

Tauber Ferenc

Feltöltő	Tauber Ferenc
Az idézet forrása	saját