József Attila: Stock taken (Kész a leltár Angol nyelven)

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.

I have been my own dwelling place for all days -
if one’s got nothing, the price is right, always,
for man, and also for beast, for that matter,
that perish with no trace and gone forever.
Though I’ve been scared, I carried on regardless -
I was born, blended right in, rose with highness.
I payed back, too, to each that they had coming,
whoever gave for free, I gave them loving.
When women played at pretend-caring, to tease:
I did believe it to be the truth: to please!
Scrubbed decks of boats, carried buckets, no whimper.
Among bright gents pretended to be simpler.
I did sell pin-wheels, loaves of bread, also books,
newspapers, poems - whatever wormed the hooks.
Not a war-hero, not on a gentle rope,
pass in my own bed, sometimes that’s all I hope.
Anyhow, stock taken, books are balancing.
I lived - and death’s been known from that commencing.