József Attila: Nem én kiáltok

Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.

Ich schreie ja nicht, die Erde donnert
pass auf, pass auf, der Satan hat sich verirrt,
leg dich auf den klaren Boden der Quellen,
schmieg dich in Glasplatte,
versteck dich hinter dem Licht der Diamanten,
zwischen den Käfern unter den Steinen,
oh, versteck dich im frisch gebackenen Brot,
du armer, Arme.
Mit frischem Regenguss sintern in Boden,
vergebens badest du dich in dir selbst,
kannst dein Gesicht nur in anderen waschen.
Sei das kleine Leben an einem Grashalm
‘d du wirst größer sein als die Achse der Welt.
Oh, Maschinen, Vögel, Blätter, Sterne!
Unfruchtbare Mutter bittet um ein Kind.
Mein Freund, mein lieber verliebter Freund,
ob es schrecklich ist oder großartig,
ich schreie ja nicht, die Erde donnert.