Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kőhalmi Ildikó: Zaseban bardo (Különbardo Szerb nyelven)

Kőhalmi Ildikó portréja

Különbardo (Magyar)

a köztes létben az elme magára marad

démonaival olyan egyedül mint addig

soha talán születni volt ijesztő ennyire

a vágy és nem akarás határmezsgyéje

ez az ismeretlen átkelő amit magával

cipel csupán sárnehéz ragaszkodás és

páni félelem nincs semmi ami kisütné

az elszabadult áramokat a szívből hisz

szíve sincs se teste mi magzati pózba

gömbölyödne se keze mivel letörölné

a tehetetlenség óceánját de arca sincs

se könnyei nem maradt semmi nincs

fémíz a szájban elmerült két fél világ

között a luxus színeivel a felhordott

rétegek egyszerre úgy leomlottak róla

hogy saját örök létezését is kénytelen

kétségbe vonni most bolyong ahogy

benne bolyong a szenvedély de csak

folyik nem létező kezeket szorongat

mindennek ára meg határa mondták és

szóltak jó előre a megszabadulás felé

valamit kezdeni lehetne a tudással de

használható mantra kellene bármilyen

végső feloldódáshoz nem visz ösvény

aztán megint a félelem és a fájdalom

esszenciája újabb szinteken ömlik el

a kétségbeesés mindezt még ezen a

földön ebben az életben ahol már nem

lesz felelőssége ráncokért öregségért

ezentúl kizárólagos jogok nélkül se

üvegtéglából rakott tiltások merednek

áttetszik rajtuk a kísértés a vonzás ám

onnan üresség és lehet hogy így marad

talán hosszabb az örökké mint a most

de bolondok gyönyörűsége eljövendő

létezésekben hinni koldusként kapni

véletlen alkalmakon mik nem visznek

se előre se vissza úgy vannak mint az

illúziók értelmetlenül tépnek nélkülük

sincs és velük se tudni hová tart annyi

imátlan nappal a megszentelt földek

illatával rögönként jutva túl míg eljön

az igazi idő és az elme magára marad

démonaival a köztes létben go beyond



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://comitatusfolyoirat.blogspot.gr

Zaseban bardo (Szerb)

um u međuopstanku usamljen ostaje

toliko sam sa svojim demonima kao do tada

nikad možda je roditi se bio tako zastrašujuće

granica je to nepoznatog prelaza između

žudnje i dangubljenja što sa sobom

samo bremenitu privrženost i

paničan strah tegli i nema ničeg što bi

iz srca oslobođene struje ispraznio

ta nema ni srca ni tela što bi položaj

oblog zametka poprimio ni ruku čime bi

okean  nemoći zbrisao ali nema ni lica

ni suze nije ničeg ostao nema okus

metala u ustima  između dva potonula

polusveta sa bojama luksuza tako su se

nagomilani slojevi odvojili sa njega

da je prinuđen i u vlastito postojanje

sumnjati sad tako luta negde kao što

u njemu žudnja luta ali samo otiče

nepostojeće ruke stiska sve svoju

cenu i granicu ima rekli su i unapred

upozorili prema oslobođenju sa znanjem

nešto bi se moglo započeti ali trebala bi

upotrebljiva mantra do bilo kakvog

konačnog spokojstva ne vodi  staza

pa opet po redu vožnje stiže esencija

straha i bola očaj nove razine plavi

i sve to još na ovoj zemaljskoj kugli

u ovom životu gde više neće biti

odgovoran za bore starost u buduće

i bez isključivih prava iz staklenih

cigli izgrađene zabrane strše preko kojih

se kušnja i privlačnost naziru ali tamo

praznina vlada i možda će i tako ostati

valjda zauvek je duža od sadašnjosti

ali slast ograničenih je verovanje

u budućim postojanjima poput prosjaka

držati se slučajnih prilika koje ni napred

ni nazad ne vode postoje kao iluzije

nerazumno kidaju niti ni bez njih

ni sa njima ne zna se kuda smeraju

dani bez molitve mirisom posvećene

zemlje gromade prelazeći dok

stiže pravo vreme i um u međuopstanku

sa svojim demonima sam ostane go beyond



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap