Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nagy Méda: Die Weiden (Fűzfák Német nyelven)


Vissza a fordító lapjára

Fűzfák (Magyar)

Mint koldus markolássza a földre dobott

alamizsnát, de belül nehéz daccal

és gyűlölettel adózik a megaláztatásért,

úgy hajlítják büszke derekuk alázatos

megadással és roppant türelemmel

viselik arcuk szomorú foglalatát.

De érints egyetlen ágat, hajlítsd,

fond, feszítsd, hurkold és sződ

át vele magas kerítések sötétjét

nem fog törni, szakadni s ha elengeded

ívben visszapattan előbbi helyére.

 

Ó, bár tőletek tanulhatnék alázatot

és tűrést, hogy megadón viseljem sorsom

s, ha bántás ér, ne törjön ketté lényem,

hanem szívós ruganyossággal mintázza

mindig önmaga képét és higyje,

hogy így, ahogy született, rendeltetése van

egy helyet kell betöltenie épúgy,

mint a fák mosolya között virraszt

könnyes arcával, de múlhatatlan

bájjal a vizek vándora: a fűz.

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Die Weiden (Német)

Wie der Bettler zu Boden geworfenen Almosen

aufsammelt, doch mit schweren innerlichen Trotz

und mit hasserfülltem Tribut für die Demütigung

beugen sie demütig ihre stolzen Lenden

mit Unterwerfung und enormer Geduld,

bei einem traurigen Gesichtsausdruck.

Doch berühre einen einzelnen Ast, biege ihn,

stricke, dehne, schlinge, stricke oder webe,

durch die Dunkelheit viele hohen Zäune,

es wird nicht brechen oder reissen, selbst wenn es loslässt,

springt in Bogen an vorherigen Platz zurück.

 

Obwohl, dass ich Demut und Toleranz von euch

lernen könnte, ‘d mein Schicksal zu akzeptieren,

‘d, wenn mich Unglimpf trifft, bricht mein Wesen nicht ins zwei,

sondern mit zäher Flexibilität modelliert es

und immer an eigenen Selbstbild glaube,

dass er so, wie er geboren wurde, eine Aufgabe hat,

muss er einen Platz einnehmen, genauso

so, als er zwischen das Lächeln der Bäume wacht

mit tränenreichem Gesicht, doch unvergänglich,

der Wasserwanderer ist mit Charme: die Weide.

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap