Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Erdőd, 1848. november 17-20.

L'automne est ici, ici de nouveau,
Et il est beau pour moi comme toujours.
Dieu seul sait pour quelle raison
Je l'aime? mais je l'aime.

Je me mets sur le sommet,
D'ou je regarde a tous cotés.
Et j'écoute le doux mouvement
des arbes avec leur feuilles tombées.

En souriant regarde la terre
Le doux rayon du soleil.
Comme a son enfant dormant
Regarde une mere qui l'aime.

Et vraiment seulement dort la terre
En automne, elle n'est pas morte,
De ses yeux il est visible
Qu'elle n'a que sommeil et pas malade.

Elle a pris de beaux vetements
S'est déshabillées en silence.
Elle va les reprendre quand arrive
Son matin, le printemps.

Dors bien, ma belle nature,
Dors bien jusqu'au matin.
Et fais des rêves sur tout
dont tu as la plus grande envie.

Avec le bout de mon doigt
Je gratterai ma lute doucement,
Ma chanson douce mélancolique
Pour devenir ta berceuse entonnante.-

Viens ma chérie et assaie-toi
En ne disant aucun mot a coté de moi,
Jusqu'a cenque ma chanson, comme un vent
Au dessus du lac en chuchotant s'éloigne.

Si tu m'embrasse sur mes levres
Place doucement tes levres sur les miennes
Pour qu'on évite la réveille de
La nature dormant de ses reves.