Petőfi Sándor: Reszket a bokor, mert…

Reszket a bokor, mert

Madárka szállott rá.

Reszket a lelkem, mert

Eszembe jutottál,

Eszembe jutottál,

Kicsiny kis leányka,

Te a nagy világnak

Legnagyobb gyémántja!

Teli van a Duna,

Tán még ki is szalad.

Szivemben is alig

Fér meg az indulat.

Szeretsz, rózsaszálam?

Én ugyan szeretlek,

Apád-anyád nálam

Jobban nem szerethet.

Mikor együtt voltunk,

Tudom, hogy szerettél.

Akkor meleg nyár volt,

Most tél van, hideg tél.

Hogyha már nem szeretsz,

Az isten áldjon meg,

De ha még szeretsz, úgy

Ezerszer áldjon meg!

Pest, 1846. november 20. után

The bush is trembling 'cause

A bird has landed on it.

My soul is trembling 'cause

I just remember you,

I just remember you,

Tiny little girl,

You are the grandest diamond

To the great whole world!

The Danube is full,

Maybe it's even running out.

I can hardly bear

Temper in my heart

Do you love me, my rose?

I really do love you,

Your mother and father cannot

love thee more than I love you.

When we were together

I know you loved me

It was a warm summer

Now it's winter, cold winter

If you don't love me anymore

God bless you

But if you still love me, then

A thousand times bless you!