Radnóti Miklós: Tegnap és ma

Tegnap

hűs eső szitált s a térdelő

bokorból bíborban bútt elő

és lassan vonult a réten át

két fölpattant ajku szerető;

és ma

bősz ágyuk, tapadó kerekekkel,

gőzölgő katonák jöttek reggel,

homlokukat rohamsisak ótta,

erős illatok szálltak utánuk,

férfisorsunk nehéz lobogója.

(Jaj szőke gyerekkor, de messzire szálltál!

ó, hóhaju vénség, téged sem érlek el!

a költő bokáig csúszós vérben áll már

s minden énekében utolsót énekel.)

1936

Ieri
ploaie răcoroasă cernea şi
din tufă purpurie ieşi
şi încet trecu prin izlaz doi
îndrăgostiţi cu buze roşii;
 
şi astăzi 
tunuri crunte, cu roţi vâscoase,
soldaţi-n aburi în zori sosise,
căşti de metal purtau pe frunte,
miresme tari le zburau în urmă,
ca flamura sorţii bărbăţiei.
 
(Copilărie blondă, ai zburat departe!
bătrâneţe căruntă, n-am să te ajung!
poetul stăîn sânge pană la glezne,
fiecare-i cântec poate fi ultimul)