Rigó Tibor: Der Herbstwind (Őszi szél Német nyelven)

Az őszi szél vizsgálja a lehulló faleveleket

forgatja pergeti

végül a rohanó folyó

mélyráncos hátára fekteti

és

siklanak a megsárgult tetemek

mintha egy megriadt lepkehad

suhanna tova

szárnyaikra festve a

nyári nap aranyló sugara

nem hal meg

hisz él még a tájban most is annyi szépség

amivel megtelik az emlékek

kicsorbult pohara.

Der Herbstwind untersucht die fallenden Blätter,

wirbelt und drillt es

endlich, legt es auf reissenden

Rücken des tief faltigen Flusses

und

vergilbte Leichen gleiten vorbei

wie eine arme Schmetterling-Schar

huschen von dannen

auf ihren Flügeln gemalt

die goldenen Strahlen der Sommersonne

es stirbt nicht,

weil es noch so viel Schönheit in der Landschaft gibt

und füllt mit Erinnerungen den

Schartigen Becher.